TEMPT – The Empress Memory Team

In English: TEMPT English

 

Erzsébet osztrák császárné (1854-1898), magyar királyné (1867-1898) alakját már életében is kultusz és szeretet övezte Magyarországon, amely halálával tovább fokozódott. Személye iránti csodálat és érdeklődés az elmúlt több mint egy évszázaddal sem csökkent.

A legtöbben, akik szeretik, az 1950-es évek Ernst Marischka-féle Sissi című trilógiájából ismerik meg Erzsébetet a gyönyörű Romy Schneider alakításában. A Magyarországon is kultikusan kedvelt filmtrilógia minden karácsonykor feltűnik valamelyik tévécsatornán, akaratlanul is megemlékezve a születésnapjáról Erzsébetnek, aki 1837. december 24-én látta meg a napvilágot. A királyné százhúsz esztendeje meghalt merénylet következtében (1898. szeptember 10.), azonban legendás szépsége, érdekes személyisége és tragédiákkal teli élete emberek százezreit ejti bámulatba napjainkban is. Sok szórakoztató, megható és autentikusnak tűnő jelenetet tartalmaz a trilógia, azonban nagyrészüknek nem sok köze van a valósághoz. Sok Erzsébet-rajongó azt hiszi, hogy a császárné egy könnyelmű és szókimondó nő volt, akit mély, romantikus szerelem fűzött a férjéhez, mint a filmvászon elragadó Sissijét. Igen biztosak vagyunk abban, hogy ha a történelmi Erzsébet valóban olyan lett volna, mint amilyennek Ernst Marischka megálmodta a trilógiájában, ma nem lenne ekkora érdeklődés a személye iránt.

Bármilyen meglepő ez nekünk, magyaroknak, a császárné sem Ausztriában, sem Európa-szerte nem váltott ki akkora csodálatot és nem volt ennyire népszerű életében, mint tragikus halála után. Mégsem az ellene elkövetett genfi merénylet volt az, amelynek hatására személye a figyelem középpontjába került. Még több évtizednek kellett eltenie ahhoz, hogy Erzsébet igazán népszerűvé váljon. Nem sok uralkodófeleségről mondható el, hogy fél évszázaddal a halála után ennyire az érdeklődés középpontjába kerüljön, mint Erzsébet. És hogy tovább fokozzuk a meglepő kijelentéseket, felhívjuk a figyelmet arra, hogy nemcsak tragikus halála és a fentebb említett trilógia volt az, amely alakját mítosszá és legendává tette, hanem saját maga is!

Talán Erzsébet nem volt tudatában annak a ténynek, hogy ő maga is, igaz, valószínűleg nem szándékosan, sokat tett azért, hogy egy mitikus atmoszférát teremtsen alakja körül, amely napjainkig kihat. Sisi már a szépségének köszönhetően is legendává vált saját életében. Röviddel azután, hogy betöltötte a harmincat, nem engedte magát lefényképezni, és hamarosan egy-két kivételtől eltekintve festőknek sem ült többé portrét. Ezenkívül már az 1860-as évek elejétől egyre gyakrabban kezdte visszautasítani a nyilvános megjelenéseket. Egyetetlen fia, Rudolf koronaherceg 1889 januárjában bekövetkezett halála után szinte alig tűnt fel nyilvánosan. Ha mégis megjelent, legyező és/vagy fátyol mögé rejtőzött, ezért idős kori arca még a kortársak számára is ismeretlen volt. Az pedig, hogy az egykor legendásan gyönyörű, a világ legszebb, illetve egyik legyszebb asszonyának nevezett hölgy “idősebb” arcát nem ismerhetjük, szintén sokban hozzájárult a mítosz kialakulásához. Fehér napernyőjét és legyezőjét mindenhová magával vitte, és arra használa azokat, hogy elrejtse arcát a járókelők alől, amikor le akarták fényképzeni őt. Néhány fotó ennek ellenére készült róla, azonban ezeken Erzsébet arca vagy csak nagyon messziről, látható, vagy az előbb említett tárgyak (legyező, napernyő) takarják. A királyné Rudolf halála után egész életében gyászolt, és szinte már csak fekete ruhákat hordott, a monarchia országaiban legalábbis mindenképp (korfui ruhatára tartalmazott színes darabokat, amelyekből kettőt megtekinthetünk a bécsi Sisi Múzeumban). Így egy megközelíthetetlen, rejtélyes “Tündérkirálynőként” tűnt fel az emberek előtt (saját magát ő nevezte Titániának verseiben Shakespeare Szentivánéji álom című drámájának főhősnője után). Erzsébet egy fiatal, vékony, rejtélyes, gyönyörű császárnéként-királynéként vonult be a történelembe.

Erzsébet – 1863-as fotò a Hofburg melletti istàllò elôtt készült

De milyen volt Sisi valójában? Nem az elragadó Romy Schneider által megtestesített nőt mutatom be, hanem megkísérelem az igazi Erzsébet érdekes és összetett személyiségét feltárni. Sok ember, beleértve történészeket, muzeológusokat és kutatókat próbálja elemezni Sisi viselkedését, személyiségét és érzelmeit. Gyakran megértik, azonban néha félreértik és félreértelmezik őt. Nagyon sok fennmaradt forrást még nem tanulmányoztunk, és időnként újabbak kerülnek elő,  ezért újra és újra felül kell írnunk az Erzsébetről létező képet. Többen megkérdezték tőlem, mik lehetnek például újonnan előkerülő források. Hogy csak egyet említsek, amely egész egyszerűen módosította, vagy felülírta Erzsébet Rudolf halála utáni gyászáról alkotott elképzeléseinket, az a királyné korfui ruhatárából előkerült, úgynevezett “kék ruha”. Az öltözet 2012-ben bukkant fel egy nem túl látványos fadobozban egy müncheni aukción. Ezt a ruhát, valamint egy másik világos színűt (rózsaszínű delfin-motívumos) Sisi fia halála után hordta; erre utaltam fentebb azzal, hogy “a monarchia országaiban hordott szinte mindig fekete ruhát”.

Az előadásaimon sok kevésbé ismert tényre és általában “elhanyagolt” részletre is hangsúly helyeződik. Ezen érdekességek gyakran teljes egészében módosítják azt a képet, amelyet a sablonos életrajzok elolvasása után felépít magában Erzsébetről az érdeklődő.

Jól működő munkakapcsolatban állok a Gödöllői Királyi Kastéllyal, a bécsi Schloß Schönbrunn Kultur- und Betriebsges.m.b.H.-val és a Bécsi Múzeummal, valamint számos olyan emlékhely múzeumával, amely Erzsébettel és a családjával kapcsolatos. 

A TEMPT egy mozaikszó, a The Empress Memory Team (vagyis “A Császárné Emléke Munkaközösség”) kezdőbetűiből hoztuk létre, az a célkitűzése, hogy Erzsébet emlékét életben tartsa és alakját elfogulatlanul, a legfrissebb kutatások birtokában megszerzett tudás átadásával tárja az Olvasók és a Közönség elé.

 

Káli-Rozmis Barbara, Erzsébet királyné kutatója

shares