Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem?
Káli-Rozmis Barbara
Lektorálta: Pálinkás Patricia Zita történész
Helikon Kiadó, 2021. október 6.
A könyv elérhető a könyvesboltokban és az online webáruházakban, többek között: Libri, Bookline, Líra Álomgyár (25% kedvezménnyel), joarshop.hu (27% kedvezménnyel); ujkonyvek.hu (27% kedvezménnyel)
Számtalan könyv született már Erzsébetről, de ilyen, mint ez, még nem.
Még senki nem írta meg ennyire regényesen, de egyben korabeli tudósítások, visszaemlékezések, naplóbejegyzések és magánlevelek alapján – azaz a lehető leghitelesebb források segítségével – Erzsébet történetét arra koncentrálva, ami az ő életében az egyik legfontosabb dolog volt: hogy Magyarország királynéja! Azzal a szeretettel, amit magyarként érezhetünk iránta, aki, mondhatjuk, szívében is magyar volt. Erzsébet kétszer tért magához eszméletvesztést követően, és mindkétszer magyarul szólalt meg először. Szerette férjét, Ferenc Józsefet, de szerette Andrássy Gyula grófot is – igazi, mély barátsággal, amelyet, ahogy egyszer fogalmazott, “nem mérgezett meg a szerelem”. Szerette magyar udvarhölgyeit, szeretett hazánkban tartózkodni (jobban, mint Bécsben), és mindent megtett azért, hogy Ausztria kiegyezzen Magyarországgal.
Káli-Rozmis Barbara pedig szeretettel és csodálattal írta meg könyvét egy különleges nőről, anyáról, királynéról, költőről, mélyen érző emberről, akit kora egyik legszebb asszonyának tartottak. Nemcsak a legszebb volt, hanem az egyik legkülönlegesebb ember is, aki rendelkezett valamilyen egyedülálló varázzsal. “Valamivel” – ahogyan magyar udvarhölgyei fogalmaztak -, ami ellenállhatatlanná és feledhetetlenné tette, és amely miatt többen a házasodásról is lemondtak azért, hogy őt szolgálják. A mai napig tartó magyar Erzsébet-kultusz is nagyban köszönhető ennek a különleges “Valaminek”.
Habár a királyné magyarokkal való kapcsolata áll a középpontban, egy teljes életrajzot tart a kezében az olvasó. A szerző nagy hangsúlyt helyez a nem vagy kevésbé ismert, illetve elfeledett részletek megelevenítésére, ezáltal is rendkívül sok érdekességet kínál az olvasóknak.
A gazdagon illusztrált kiadvány számtalan olyan képet tartalmaz, amely most először lát nyilvánosságot.
A kiadványba Erzsébet királyné ükunokája, Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg írt megtisztelő ajánlást. Külön köszönet az értékes tanácsaiért és a képválogatásban nyújtott segítségéért Seremetyeff-Papp Jánosnak!
2021 októberében megjelent könyv kapható a könyvesboltokban és az online könyváruházakban – Bookline-on bolti átvételre rendelve 15%-al kedvezőbben: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem?
A borítón látható két festmény: Fekete ruhás – Benczúr Gyula – Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona; Kis kép – Erzsébet első díszmagyar ruhájában – a Szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdona.
A könyvről írták: Cikkek és ajánlók a könyvről
Olvasói vélemények a könyvről: ITT
Részletek a könyvből lentebb, a videó alatt!
Részletek a könyvből (a forrásokat a kiadványban közöljük):
Erzsébet királyné kedvességét méltatta báró Eötvös József író és kultuszminiszter is, aki szerint a királyné a nép szívéhez tudott szólni, és így tudta összeforrasztani a sebeket: „Három századon át megkísértettük a hittel, azután megpróbáltuk a reménnyel is több ízben; de egy még hátra volt. Az, hogy a nemzet a dinasztiának valamely tagját igazán, szíve mélyéből szeresse” – írta egy munkájában. Falk Miksához pedig ekképp szólt levelében: „Önnek nincs fogalma azon lelkesedésről, mellyel főkép a nép alsó osztályai hozzá ragaszkodnak. Ha valamely intézetet megnézve, kocsijához visszatér, mely körül azalatt nagy néptömeg alakult, a tömeg fanatikus acclamatióval [hangos éljenzéssel] fogadja nagyasszonyát, és én, kire minden, mi szívből jön, mélyen hat, elfelejtem, hogy egész életemen át az ellenzékhez tartoztam!”
*
A császárné 1866 októberében már teljes mértékben megbízott Andrássy Gyulában, aki lejegyezett néhány beszélgetést azokból, amelyeket vele folytatott:
– Kaptam egy alávaló névtelen levelet – mondta Erzsébet a grófnak.
– Megkérdezhetem, Őfelsége, hogy miről írnak benne?
– Önről, Andrássy gróf. A levél írója szerint ön egy mértéktelenül hiú egyén, és ezért azt javasolja, hogy inkább Sennyey és Majláth tanácsait vegyem igénybe – válaszolta a királyné. (Majláth udvari főkancellár volt. Nem azonos az 1855-ben elhunyt Majláth János gróffal. Majláth György a család egy másik ágához tartozott, amelynek ekkor még nem volt grófi rangja.)
– Ad Őfelsége bármi csekély hitelt e rágalmaknak?
– Természetesen nem. Ha kételkednék önben, említést sem tettem volna az egész dologról, hanem megfigyeltem volna a vádak mibenlétét, hogy meggyőződjek, igazak-e – mondta mosolyogva a császárné, és ezen felbátorodva Andrássy szóbahozta Szászország egykori miniszterelnökét, Friedrich Ferdinand von Beust grófot, akit a császár a Monarchia külügyminiszterének szándékozott kinevezni:
– Be kell, hogy valljam Őfelségének, hogy Beust grófot, aki idegen, teljesen képtelennek tartom arra a feladatra, hogy új életet öntsön a monarchiába. Kérem, ne vegye szerénytelenségnek, hogy kifejezem önnek azon meggyőződésemet, hogy e percben én vagyok az egyetlen, aki segíteni tudok a helyzeten.
– Hányszor mondottam én ezt már a császárnak! Nemrégiben az ebédnél a császárral koccintottunk az öreg úr [vagyis Deák Ferenc] egészségére – tette még hozzá a császárné, minek Andrássy igen megörült, és felbátorodva folytatta:
– Engedje meg, Felség, hogy tiszta bort töltsek a pohárba, és felvilágosítsam önt arról, hogy a felelős magyar kormányt a lehető leggyorsabban ki kell nevezni, enélkül semmi kilátás a trón és a nemzet közötti jó viszony helyreállítására.
– Eme terv eshetőségei, gróf úr, legnagyobb fájdalmamra, nagyon parányiak. Azonban biztosítom önt arról, hogy még egyszer mindent meg fogok kísérelni, hogy az útban levő akadályok elháruljanak.
*
A királyné utolsó kötelezettségének a legkisebb lányával kapcsolatos dolgokat tartotta, azonban rendkívül megviselte a tőle való közelgő elválás. Depressziója egyre erősödött:
Erzsébet egyre jobban rádöbbent arra, hogy szépségével és kisugárzásával nagy hatást tud gyakorolni a férfiakra. Ezt a vonzerőt tudatosan is elkezdte használni arra, hogy saját céljainak érdekében befolyásolja férjét. 1865-ben készítette Franz Xaver Winterhalter azt a híres portrét, amely Erzsébetet világhírű szépséggé tette. A festményen a ruháját havasi gyopár alakú hímzések
díszítik, hajában pedig szintén havasi gyopár alakú gyémántékszerek csillognak. Akkoriban nagyon szívesen használták a virágmotívumokat mind a ruhákon, mind az ékszerekben.
Alexander Emanuel Köchert udvari ékszerész két gyémánt ékszeregyüttest is tervezett ekkor a császárnénak, mind a kettő huszonhét hajtűből állt. Az egyik készítésével a császár bízta meg az ötvöst: ezen szett darabjait középen egy-egy igazgyöngy díszíti. A másikat a császárné rendelte meg, állítólag azért, mert megtetszett neki Mozart Varázsfuvola című operája, amelyet akkoriban látott a színházban. Ő is olyan fényes csillagokat akart viselni a hajában, mint az Éj királynője – természetesen az övéi gyémántból készültek el. A császárné annyira megkedvelte ezeket az ékszereket, hogy a későbbiekben többször készíttetett Köcherttel ilyeneket és hasonlókat, hogy szeretteinek kedveskedjen velük.
A csillag alakú ékszereket nem a császárné hozta divatba (például Angliában is sok hasonló készült), mégis az ékszeregyüttesek majd a császárné „híres gyémántcsillagjaiként” kerülnek be a köztudatba, holott nem mindkettő volt csillag alakú, a Ferenc József által készíttetett darabok – középen gyönggyel – havasi gyopár alakzatúak, melyeknek „szirmai” apró gyémántokkal kirakottak. A havasi gyopárt a császárnék és királynék virágának tartották rendkívüli értékük révén. Erzsébet organzából készült ruhájára (amelyet a Winterhalter-féle portrén visel) aranyszállal hímeztetett havasi gyopár alakú mintákat A ruha szépségét a csillogása adta. Amikor 1865 februárjában táncolt benne a drezdai bálon, amelyet kedvenc öccse, Károly Tivadar bajor herceg esküvője alkalmából rendeztek, a több ezer gyertya fényével megvilágított bálteremben az arannyal hímzett virágok ragyogva szórták a csillagokat, így nem lehetett máshová nézni, csak őrá. Lajos Viktor főherceg így írt anyjának a bál után:„Sisi olyan sugárzóan szép volt, hogy itt is mindenkit megőrjített.” Habár a főherceg, amikor csak lehetett, kritizálta sógornőjét, ő is elismerte szépségét,
amely előtt ekkor senki nem tudott már hódolat nélkül megállni.
(A felhasznált forrásokat a kiadványban közöljük.)