Könyvem

Előrendelhető: ITT

Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem?

Fotó: Márk Széchenyi Márk

 

 

Káli-Rozmis Barbara

Lektorálta: Pálinkás Patricia Zita történész

Előrendelhető ITT.

Számtalan könyv született már Erzsébetről, de ilyen, mint ez, még nem.

Még senki nem írta meg ennyire regényesen, de egyben korabeli tudósítások, visszaemlékezések, naplóbejegyzések és magánlevelek alapján – azaz a lehető leghitelesebb források segítségével – Erzsébet történetét arra koncentrálva, ami az ő életében az egyik legfontosabb dolog volt: hogy Magyarország királynéja! Azzal a szeretettel, amit magyarként érezhetünk iránta, aki, mondhatjuk, szívében is magyar volt. Erzsébet kétszer tért magához eszméletvesztést követően, és mindkétszer magyarul szólalt meg először. Szerette férjét, Ferenc Józsefet, de szerette Andrássy Gyula grófot is – igazi, mély barátsággal, amelyet, ahogy egyszer fogalmazott, “nem mérgezett meg a szerelem”. Szerette magyar udvarhölgyeit, szeretett hazánkban tartózkodni (jobban, mint Bécsben), és mindent megtett azért, hogy Ausztria kiegyezzen Magyarországgal.

Káli-Rozmis Barbara pedig szeretettel és csodálattal írta meg könyvét egy különleges nőről, anyáról, királynéról, költőről, mélyen érző emberről, akit kora egyik legszebb asszonyának tartottak. Nemcsak a legszebb volt, hanem az egyik legkülönlegesebb ember is, aki rendelkezett valamilyen egyedülálló varázzsal. “Valamivel” – ahogyan magyar udvarhölgyei fogalmaztak -, ami ellenállhatatlanná és feledhetetlenné tette, és amely miatt többen a házasodásról is lemondtak azért, hogy őt szolgálják. A mai napig tartó magyar Erzsébet-kultusz is nagyban köszönhető ennek a különleges “Valaminek”.
Habár a királyné magyarokkal való kapcsolata áll a középpontban, egy teljes életrajzot tart a kezében az olvasó. A szerző nagy hangsúlyt helyez a nem vagy kevésbé ismert, illetve elfeledett részletek megelevenítésére, ezáltal is rendkívül sok érdekességet kínál az olvasóknak.

A gazdagon illusztrált kiadvány számtalan olyan képet tartalmaz, amely most először lát nyilvánosságot.

A kiadványba Erzsébet királyné ükunokája, Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg írt megtisztelő ajánlást. Külön köszönet az értékes tanácsaiért és a képválogatásban nyújtott segítségéért Seremetyeff-Papp Jánosnak!

2021 októberében megjelenő könyvem ELŐRENDELHETŐ: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem?
A borítón szereplő képek: Benczúr Gyula – Erzsébet királyné (Magyar Nemzeti Múzeum) és Erzsébet királyné a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdonában álló festményen (ovális kép, más keretben).

 

Részletek a könyvből (a forrásokat a kiadványban közöljük):

Erzsébet királyné kedvességét méltatta báró Eötvös József író és kultuszminiszter is, aki szerint a királyné a nép szívéhez tudott szólni, és így tudta összeforrasztani a sebeket: „Három századon át megkísértettük a hittel, azután megpróbáltuk a reménnyel is több ízben; de egy még hátra volt. Az, hogy a nemzet a dinasztiának valamely tagját igazán, szíve mélyéből szeresse” – írta egy munkájában. Falk Miksához pedig ekképp szólt levelében: „Önnek nincs fogalma azon lelkesedésről, mellyel főkép a nép alsó osztályai hozzá ragaszkodnak. Ha valamely intézetet megnézve, kocsijához visszatér, mely körül azalatt nagy néptömeg alakult, a tömeg fanatikus acclamatióval [hangos éljenzéssel] fogadja nagyasszonyát, és én, kire minden, mi szívből jön, mélyen hat, elfelejtem, hogy egész életemen át az ellenzékhez tartoztam!”

*

A császárné 1866 októberében már teljes mértékben megbízott Andrássy Gyulában, aki lejegyezett néhány beszélgetést azokból, amelyeket vele folytatott:

– Kaptam egy alávaló névtelen levelet – mondta Erzsébet a grófnak.
– Megkérdezhetem, Őfelsége, hogy miről írnak benne?
– Önről, Andrássy gróf. A levél írója szerint ön egy mértéktelenül hiú egyén, és ezért azt javasolja, hogy inkább Sennyey és Majláth tanácsait vegyem igénybe – válaszolta a királyné. (Majláth udvari főkancellár volt. Nem azonos az 1855-ben elhunyt Majláth János gróffal. Majláth György a család egy másik ágához tartozott, amelynek ekkor még nem volt grófi rangja.)
– Ad Őfelsége bármi csekély hitelt e rágalmaknak?
– Természetesen nem. Ha kételkednék önben, említést sem tettem volna az egész dologról, hanem megfigyeltem volna a vádak mibenlétét, hogy meggyőződjek, igazak-e – mondta mosolyogva a császárné, és ezen felbátorodva Andrássy szóbahozta Szászország egykori miniszterelnökét, Friedrich Ferdinand von Beust grófot, akit a császár a Monarchia külügyminiszterének szándékozott kinevezni:
– Be kell, hogy valljam Őfelségének, hogy Beust grófot, aki idegen, teljesen képtelennek tartom arra a feladatra, hogy új életet öntsön a monarchiába. Kérem, ne vegye szerénytelenségnek, hogy kifejezem önnek azon meggyőződésemet, hogy e percben én vagyok az egyetlen, aki segíteni tudok a helyzeten.
– Hányszor mondottam én ezt már a császárnak! Nemrégiben az ebédnél a császárral koccintottunk az öreg úr [vagyis Deák Ferenc] egészségére – tette még hozzá a császárné, minek Andrássy igen megörült, és felbátorodva folytatta:
– Engedje meg, Felség, hogy tiszta bort töltsek a pohárba, és felvilágosítsam önt arról, hogy a felelős magyar kormányt a lehető leggyorsabban ki kell nevezni, enélkül semmi kilátás a trón és a nemzet közötti jó viszony helyreállítására.
– Eme terv eshetőségei, gróf úr, legnagyobb fájdalmamra, nagyon parányiak. Azonban biztosítom önt arról, hogy még egyszer mindent meg fogok kísérelni, hogy az útban levő akadályok elháruljanak.

*

„Amikor a lányom megházasodik, mi leszek én? Semmi nem leszek azután!”
1890 tavaszán…
 
A királyné utolsó kötelezettségének a legkisebb lányával kapcsolatos dolgokat tartotta, azonban rendkívül megviselte a tőle való közelgő elválás. Depressziója egyre erősödött:
– A Mama nem érezhetné rosszabbul magát a mostaninál akkor sem, ha a lefejezése előtt állna! – sóhajtozott Mária Valéria főhercegnő. Való igaz, édesanyja folyamatosan mondogatta sokak füle hallatára: „Amikor a lányom megházasodik, mi leszek én? Semmi nem leszek azután!”
Nem akadt az udvarban olyan, aki megértette volna a császárnét. Még az sem tudott ezen megjegyzésén felülkerekedni, aki próbált elnézően vagy legalábbis a lehető legelfogulatlanabbul hozzáállni: „Ez aztán az egoizmus teteje!” – jegyezték meg többen.
Mindemellett továbbra is támogatóan állt hozzá lánya közelgő házasságához. Ő gondoskodott – Kornis grófné segítségével – a kelengyéjéről is, amelynek egy részét Magyarországon készíttette, így például az egyik legrégebbi budapesti fehérneműáru-cégnél, az Ádám és Éberlingnél, az udvari vászonáru-szállítónál. A királyné személyesen adta le a megrendelést, figyelembe véve Valéria kívánságát, amely az övével egyetértésben az volt, hogy a legmagasabb minőségű, azonban letisztult egyszerűségű fehérneműket készítsenek. A kelengyébe az M. V. és az F. S. monogramokat hímezték attól függően, hogy Mária Valéria vagy Ferenc Szalvátor használatában állnak majd. Kornis grófné megismertette Valériával a kalotaszegi hímzést, amely annyira megtetszett a főhercegnőnek, hogy a grófnénak gondoskodnia kellett két szoba berendezéséhez való „kalotaszegi varrottasról”, például díszpárnákról, terítőkről és egyéb háztartási fehérneműkről.
A menyasszony kelengyéjét – a kor szokásának megfelelően – kiállították három napra a budai várban, így bárki megcsodálhatta a gyönyörűen hímzett és csipkés ingeket, hálóingeket, alsószoknyákat, pongyolákat és csipkezsebkendőket. Amíg ezeket a fehérneműket hazánkban, úgy Mária Valéria menyasszonyi ruháját és egyéb, különböző alkalmakra készített toalettjeit és ruhadarabjait Bécsben tették közszemlére.

2021 októberében megjelenő könyvem előrendelhető: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem?

A száműzetésben – Andrássy Gyula és a szerelem

shares